A Pécselyi-medence természetrajzi adottságai

Készítette: Pongrácz László (Pécsely, 2011. március 10.)

A Balaton-felvidék vonulatai közé, több helyen, szerkezeti mélyedések ékelődnek, köztük a Pé- cselyi-medence is. A medencét északról a Nagy-Gella (416 m), Róka-hegy (385 m), Hosszú-hegy (367 m), a környezetéből kiemelkedő, nyugatról, délről és keletről is mély völgyekkel határolt Sima-hegy (320 m), a Zádor-vár, Derék-hegy (373 m) és a Hideg-hegy (395 m), délnyugat-északkeleti irányú rögvonulata határolja, és választja el a Veszprém-Nagyvázsonyi-medencétől. E vonulat egyben, fő vízválasztóként különíti el, a szomszédos Déli-Bakonytól. Nyugatról a Kőhát (370 m), Bagó-hegy (325 m) és a Kakas-hegy (276 m) határolja. Délről a Körtvélyes (238 m), az Ágas-magas (263 m) és a Meggy-hegy (255 m) zárja a medencét, míg kelet felé a Csengő-hegy (212 m), Gát-hegy (198 m), Csite-hegy és Nyerges-hegy (238 m) alkotta vonulat választja el a Balatonszőlő- si-medencétől. Az így körülhatárolt tájegységet nevezzük összefoglalóan a Pécselyi-medencének.

 

Felépítése

Délről kevésbé kiemelt peremhegyek választják el a Balatontól. A rögök geológiai felépítése változatos. Leggyakoribbak a középső- és felső-triász korú mészkövek, márgák, de több helyen előfordul dolomit is. Tanulságos és jellegzetes, a földtani szerkezet és a felszíni domborzat közötti összefüggés a Pécselyi-medencében. Délen, a Meggy-hegy vonulatát alkotó, korábban itt bányászat tárgyát képező, közkedvelt építőkőnek számító Füredi Mészkőre, a Veszprémi Márga települ. Ez utóbbi három tagozatból áll: Mencshelyi Márga, Nosztori Mészkő és a Csicsói Márga. Az említett mészkövek, a márgáknál keményebb, és épp ezért a felszíni lepusztulásnak ellenállóbb kőzet lévén, kiemelt domborzatot, hegy és dombvonulatokat képeznek. A közöttük lévő, a Veszprémi Márgát képező, agyagos, márgás, laza kőzetek könnyebben erodálódnak, épp ezért mélyedéseket alkotnak. Ahol a felszínt a márgák alkotta mélyedések képezik, ott képződtek az alapkőzet málladékán, a mezőgazdasági művelésre is alkalmas talajjal rendelkező területek. Így a Meggy-hegytől északra is, a Mencshelyi Márga alkotta térszínen. Erre települ, az éles kiemelkedést képező Nosztori Mészkő, a Mogyoró-hegy (278 m), Dobogó (214 m), Nyáló-hegy (226 m), Klis-tó és Kis-erdő (256 m) alkotta vonulatban. Ettől a vonulattól északra települ a Csicsói Márga, egészen az északi gerincvonulat déli lejtőjén, megközelítőleg a 300 m-es szintvonalig. A márga vízzáró, vízduzzasztó kőzet, míg a mészkövek, dolomitok jó vízadó, víztároló kőzetek. Ennek megfelelően, a két kőzettípus határán, a Pé-cselyi-medence peremein, szinte mindenütt bővizű források vannak, különösen az északi gerincvo-nulat és a Csicsói Márga határán. Ezek egyike a Zádor-kút is, mely Pécsely és Balatonszőlős közsé-gek vezetékes ivóvizét szolgáltatja. 2 Gyakori, hogy agyag tömi el a vízmosások útját, a lefelé vezető repedésekben. Ilyenkor időszakos, vagy állandó vizű tavacskák jönnek létre, mint a Kis-tó is. Vízutánpótlásukat csak a csapadék biztosítja, így aszályos években teljesen ki is száradhatnak. Különleges domborzati formák is előfordulnak, mint szurdokok, kúpkarsztok, rétegfejes karsztfelszínek, más karsztos formakincsek és kősáncok. Középső triász mészkövek Pécsely határában, csak a Meggy-hegy gerincvonulatától délre, délkeletre, az aszófői út és az Aszófői-séd között fordulnak elő. A Meggy-hegyi szőlőkben is ilyen középső triász korú, mészkövek, kovás, tufitos mészkövek, márgák képezik az altalajt, melyekből a kor jellegzetes tengeri kövületei, ammoniteszek (csigaházas polipok) ősmaradványai mállanak ki.

Növények

Növényfajok tekintetében igen gazdag és változatos a Pécselyi-medence. Természetes vegetáció- jából 67 faj (a fajok 10%-a) védett. Gyakoriak a száraz tölgyesek és karsztbokorerdők. Bennük nagy tömegben él a nagyezerjófű, a madárfészekkosbor és a bíboros kosbor. Előfordulnak sztyepprétek is, amelyek a legtöbb botanikai értéket rejtik: tavaszi hérics, leánykökörcsin, fekete kökörcsin. A vízfolyásokban gazdagabb helyeken forrásláp-maradványok és kiszáradó láprétek maradtak fenn.

Állatvilág

A Pécselyi-medencében gazdag cincér- és futóbogár-fauna létezik, melyek közül több, a hazai bogárvilág ritkaságának számít. Ezek közé tartozik az Arias díszbogara, mely a Balaton-felvidék egyik legértékesebb faja. Hosszú ideig ez volt az egyetlen ismert élőhelye. Megtalálható a mandulacincér, mely hazánkban a Balaton-felvidék elhagyott mandula ültetvényeiből ismert. A területen összesen 112 futóbogár-faj, köztük a védett, aranyos bábrabló, a bőrfutrinka, illetve 100 cincérfajt, köztük a védett diófacincér és borókacincér is megtalálható. A kétéltűek és a hüllők közül, többek között megemlíthető a barna varangy, a pettyes gőte és a zöld gyík. A madárvilág is változatos.Emlős állatok közül a róka és a nagyvadak jellemzőek, mint őz, gímszarvas és az utóbbi időkben elszaporodott vaddisznó.

Kapcsolódó cikkek